Délutáni beszélgetés a Csodák Könyvéről

Befejező, hatodik rész

BP. És Somlói Ferenc az író, a zenész, a szerepjátékos már legyőzte önmagát?

SF. Még folyik a harc, és azt hiszem, hogy a legnehezebb dolog legyőzni magamban az indulatos, ítélkező, összehasonlító embert.

BP. És feltétlenül szükséges elbánnod ezekkel a dolgokkal?

SF. Nem gondolom, hogy olyan nagyon kacifántos lennék, de egy biztos: ha hagyod, hogy az egód cselekedjék helyetted, ha az a valaki, akinek hiszed magad, döntéseket hozhat az életedben, akkor nagy bajban leszel előbb, utóbb. Az én életemben durva esemény, egy egészségügyi „vészhelyzet” vezetett oda, hogy megváltoztassam magamban, a magamról hitt képet. Nem akarok ebbe mélyebben belemenni, de azt őszintén mondhatom, hogy nagyon nagy utat tettem meg azóta. Maga a könyv, a könyvek is részei ennek az utazásnak.

BP. Nálad a könyvben ezt a vívódást nem is egy, hanem rögtön két karakter esetében is felfedeztem. Valószínűleg nem lehet véletlen, hiszen apáról és fiúról van szó! Jól látom a dolgot?

SF. Aha, szóval Abner Aurél, Aranyvölgy jegyzője, és a fia, Tomi a kérdéses két alak. Először is, nagyon jól esik, hogy ennyire figyelmesen olvastad el a könyvet, nagyon köszönöm! Másodszor pedig, igen. Az Ő kettősük egészen különleges feszültségeket teremt a könyvben. Az olvasó, már ha azonosul a karakterekkel, akkor nehezen dönti el, hogy a szabadabbnak tűnő Martin bőrébe bújna inkább, vagy pedig a jegyző fiának a bőrébe. Gazdagság, befolyás, felelősség, vagy látszólag átlagos élet a tét. Mert az előbbiből van itt bőven. Emlékezz csak Emmára, aki megcsókolja Tomit, majd ugye megijed, hogy mit is tett, és megpróbálja viccesre venni a dolgot, de azért a jegyző fiának lenni még is csak nagydolog. De lássuk csak, hogy mitől is! Erre a választ pedig egyértelműen Martin (Pergamen) adja meg. Tominak van apja, még ha szigorú, és kemény ember is. Én igenis hiszem, hogy egy fiú életében az apa példakép! Legalább is annak kellene lennie, és tudom, hogy a mai felhígult társadalmakban sokszor nem így van, de én kitartok a régi értékek eme példájánál. Egy apa legyen példakép! Legyen olyan tartása, amiért fel lehet nézni rá! Én ezt kaptam az élettől, és nagyon büszke vagyok Édesapámra, és csak remélni tudom, hogy magam is hasonló értékeket adok a fiamnak. A könyvben lévő szituációk, pedig, hogy mikor, hogyan viszonyuljanak egymáshoz, az a mai világunkról ad egy érdekes adalékot. Nem is szabadna azon gondolkodni, hogy mikor milyen legyek a másikkal. Csak és kizárólag a szeretet útján érdemes egymáshoz fordulnunk! Ettől vagyunk Emberek!

BP. Nos, szó se róla a példa ragadós, hiszen a fiaddal zenélsz az Elfsong projektben, és éppen a Csodák Könyve regény alapján készült az első album, az azonos című Csodák Könyve. Mesélj erről egy kicsit, kérlek!

SF. Az Elfsongban az a csodálatos, hogy Feca itt van mellettem, és valami hihetetlen boldogság, és büszkeség együtt dolgozni a dalokon. Nevetés, könnyedség, és maximális zeneiség jellemzi a munkát. Semmi görcsölés. Bizonyára lesznek, akik majd a szájukat húzzák az album hallatán, de én mélységesen hiszem, hogy a törődés, a dalok iránti szeretet, a történetbe vetett hit, és az, hogy közösen dolgozunk rajta, olyan varázslatot eredményeznek, amelyek meghozzák az eredményt!

Egyébként, amikor híre ment, hogy egy ilyen rock/metal musical albumon dolgozunk, akkor nagyon-nagyon, sokan érdeklődtek iránta, hogy miképpen lehetne csatlakozni, a részese lenni ennek a munkának, és végül kiírtunk egy pályázatot. Csodálatos, és nagyszerű emberekre találtunk így, és olyan bődületesen profi munkát végeztek, annyira nagyszerű volt mindenki, hogy talán nincs is jó szó arra, hogy megköszönjük nekik.  Felsorolom őket, mert megérdemlik!

A Szilánk: Jurásek Balázs
Martin/Pergamen: Schrott Péter
Pipitér: Kiss Zoltán

Malik/Drótos: Weisz Péter
Tavaszhozó/Márta: Halász Adriána

Tajték/Iván: Szebényi Dániel
Pallus/Cukor: Szöllősi Dániel
A jegyző/Ottokár/ Csáp magiszter: Somlói Ferenc
Méz/Emma: Stefán Kornélia
Természet Anya: Székely Nóra

Fox/Tik-Tak mester: Balogh Attila
Tomi/Pavel: Peredhil

Mesélő/Pillér: Balázs Olivér
Kórus: Végh Edina, Tar Gabriella

BP. Azt már csak én magam teszem hozzá, hogy az énekesek közül azóta Szöllősi Dani az Elfsong frontembere lett jó néhányukat pedig egészen komoly rendezvényeken és műsorokban láthattuk, hallhattuk, elég csak Kiss Zolira, Schrott Péterre, és Balázs Olivérre gondolnunk!

Rendkívül élveztem azt a folyamatot, ahogy a beszélgetésből folytatásos interjú sorozatot készíthettem! Köszönöm minden kedves olvasónak, aki vette a fáradtságot és velem tartott!

Balogh Péter