Délutáni beszélgetés a Csodák Könyvéről

Ötödik rész

BP. Tehát a Szilánkról és Tik-Tak mesterről volt már szó! Tudom, hogy durva lenne, ha az összes karaktert végig elemeznénk, de legalább még egyre szánjunk időt!

SF. Jó, legyen. :)

BP. Akkor beszélj nekem Ivánról, a törpéről! (És itt meg kell említenem, mert az olvasó nem láthatta, hogy Feca nagy levegőt vett, és jól elgondolkodott! Azt hiszem, hogy erre a kérdésre nem számított!)

SF. Szóval Iván! Akkor ez így nem lesz jó! Őt nem lehet egyedül kezelni, mert ott van mellette Ottokár!

BP. Egy jobb, mint kettő! Mehet.

SF. Iván és Ottokár. Olyanok Ők, mint Stan és Pan. Illetve az alkatukat tekintve Pan és Pan, de valóban létezik a kettejük közötti különbözőség, mint ahogy a legendás komikus páros esetében. És az is igaz, hogy Ők ketten kiegészítik egymást. Az érem két oldala. Hogy miért volt rájuk szükség a mesében, vagy, honnan jöttek elő? Nos, azt el kell mondanom, hogy szó sincs semmiféle kopírozásról, mármint, hogy a korábbi nagy nevettetők bármelyikét is le akarnám utánozni, de az tény, hogy szakítani akartam a klasszikus hagyományok egy részével. Tudod, morózus, iszákos, nagyhangú baltaforgatók. Ugyanakkor udvari bolondot sem akartam csinálni belőlük, így született meg ez a páros, akik hihetetlenül büszkék, kőkemények, önfejűek, ugyanakkor humorosak is a maguk módján. Abban biztos voltam, hogy a könyvbe akarok humort is csempészni. Persze nem a maga direkt módján, hanem inkább a karakterek viselkedésével, vagy akár az egymáshoz, és a környezetükhöz való viszonnyal. Mégpedig azért, mert szerintem a humor az egyik legfontosabb eszköze annak, hogy felül tudjunk emelkedni önnön nyomorúságunkon. Lehet, hogy ez a kijelentés, kifejezés a fiatalabb olvasóknak túl erős, de tény, hogy mi emberek remekül el tudunk merülni az önsajnálatban, és ez borzasztó. Így, ha a humor része az életünknek, akkor sokkal nagyobb az esélye annak, hogy az életünk nagy hullámvölgyeit ki tudjuk simítani. Én magam hosszú időt töltöttem az ilyen, élet szülte hullámvasutakon, és amikor azt láttam, hogy mások milyen egyszerű, és okos módon a humorukkal és az eleganciájukkal jutnak túl a mélypontokon, akkor mindig irigykedtem rájuk. Nosza, ha ez így van, akkor ennek érdemes oldalakat szentelni. Érdemes megmutatni másoknak is, hogy így is lehet, és gyorsan el kell mondanom, hogy nálam már működik, és remek dolog! Igen, a boldogság remek dolog. Szeretni kell azt, amit csinálsz. Iván, és Ottokár pedig szereti, amit csinál. Imádják, hogy törpék. Imádnak, enni, inni, hőbörögni, harcolni, okoskodni, vitatkozni és nevetni, ÉLNI!

Iván a zűrösebb. Ő az, aki képes meggondolatlanul is belevágni mindenbe, míg Ottokár a megfontoltabb. Már a maga módján! Szerintem elég jó képet ad róluk az első könyv, ám a következő részekben ez a humoros, ám rendkívül büszke páros sok kellemes, és meghökkentő percet szerez majd az olvasóknak!

BP. Megígértem, hogy több karaktert nem vesézünk ki, de elég nehéz visszafogni magam, hogy ne kérdezzek tovább. Remek hallgatni, ahogy beszélsz róluk, de legyen! Akkor más téma. Mit gondolsz a mai írott és nyomtatott könyvek helyzetéről, és te magad, mit tudsz tenni azért, hogy ez a könyv, sikeres legyen?

SF. Hm… először a kérdésed második felére válaszolok. Talán éppen azt, amit most itt teszek. Válaszolok a kérdéseidre, és bízok abban, hogy majd mások is érdeklődnek, és hasonlóan hozzád, megteszik azt a lépést, hogy kapcsolatba kerülnek velem. Amúgy remek kiadóhoz került a könyvem és hiszem, hogy a törzsolvasóik értő módon közelítenek a Csodák Könyvéhez, de persze ez egy könyv, ami nem tetszhet mindenkinek. Egyébként gondolkodtam azon, hogy keresek egyéb média csatornákat is, és ugye nincsenek véletlenek, nem nagyon válaszolgattak a megkeresésekre, de jól van ez így! Ez a könyv el fog jutni azokhoz az olvasókhoz, akiknek szükségük van rá! Tarts nagyképűnek, de tudom, hogy megtalálja a maga útját, és megállíthatatlan lesz! Az meg, hogy megjelenhetett, hogy vannak olyan olvasók, akik megtisztelnek azzal, hogy megveszik és elolvassák, már önmagában csodálatos dolog.
A kérdésed első felére a válaszom pedig az, hogy én nem féltem a nyomtatott irodalmat. Az elektronikus könyvek nem veszélyeztetik a nyomtatott könyvek világát, sőt, én azt hiszem, hogy tökéletesen hatnak egymásra, és kiegészítik egymást! Azt kell látni, hogy mindegyik más, más megközelítést igényel. Vannak helyzetek, szituációk, amikor egy elektronikus könyvolvasó sokkal kényelmesebb, mint egy vaskos könyv, de éppen annak a hatására, aztán az olvasó megveszi könyv formájában is, hogy a polcon is ott legyen. Aztán amikor télen odakint esik a hó, és az ember bevackolódik a pokrócba, kortyolgatja a finom meleg teát… na, akkor már fontos, hogy a könyvet a kezedbe fogd, és halld a lapok zizegését, ahogy lapozol, és érezd a könyv illatát!
A Csodák Könyvére pedig már mondták azt a jelzőt, hogy kényelmes könyv! Jó érzés kézbe fogni! Szerintem ez mindenképpen jó kezdet!

BP. Akkor egy meglepő kérdés. Superman, vagy Batman?

SF. Mármint, hogy melyik lennék én?

BP. Igen. Ha lehetnél valamelyik, akkor melyik lennél?

SF. Te jó ég! Hol akarod megjelentetni ezt az interjút?

BP. Na, gyerünk már! Szerepjáték! Simán megy! (Feca akkor még nem tudta, hogy az a terv hogy itt a Csodák Könyve oldalon fog megjelenni az interjú, folytatásos formában.) :)

SF. Akkor Batman. Tessék! De előre tudom a következő kérdésedet!

BP. Nem nehéz kitalálni. Szóval, miért?

SF. Mert csúcs szuper bőrcuccai vannak! :) Valójában pedig azért, mert van benne valami egészen súlyos melankólia. Valami olyan mély és végzetes, aminek a végén csak valami hihetetlen katarzis következhet. Batman karaktere az, aki a pokolból felemelkedik, és képes legyőzni önnön magát!

Folytatása következik!

Balogh Péter