Délutáni beszélgetés a Csodák Könyvéről

Negyedik rész

BP. Úgy fogalmaztál, hogy a könyv igazi nagy kaland, amit egyébként én magam is így gondolok, ugyanakkor szerinted mi kell ahhoz, hogy az ember a saját életét is kalandnak, különlegességnek élhesse meg?

SF. Szerintem egy egészséges gondolkodás, és magához az élethez való nyitott hozzáállás! Engem nevezhetnek idealistának, álmodozónak, de én ezektől a jelzőktől boldog vagyok, mert attól biztos, hogy több vagyok, mint aki ezért irigykedik rám. Persze nem járok csukott szemmel a világban, és én magam is látom a gondokat, de soha semmilyen körülmények között nem hagyom, hogy a problémák maguk alá gyűrjenek. Szerintem az ember dönti el, hogy az életet jól, vagy rosszul éli, és azt is komolyan gondolom, hogy az ember képes tenni saját magáért, persze mindenki a maga környezetében, a maga szintjén, de igen is képes rá! Olvasni kell. Jó könyveket! Zenét kell hallgatni, Jó, inspiráló, „fényes” zenét, és beszélgetni kell! Mégpedig jó dolgokról, jó emberekkel, mert biztos vagyok benne, hogy akikkel saját szándékunkból körülvesszük magunkat, azok jó emberek! Rossz emberekkel ugyan miért is venném körül magam? A közös témák, a közös beszélgetések és gondolkodások pedig igényt szülnek arra, hogy minél több időt töltsünk közösen, azokból pedig máris élmények kerekednek. És hiszem, hogy úgy kell élni, hogy tudd: a végén csak az élmények maradnak! J

BP. Azt vettem észre magamon, hogy a könyvedet olvasva tudatosan raktározom el azokat az üzeneteket, amelyek jó érzésekkel töltenek el, amelyek tanítanak, amelyeket nap, mint nap használni tudok. Téged kik, vagy mik tanítanak a hétköznapokban?

SF. Elsősorban a szeretteim. Ők arra tanítanak, hogy mindig legyen erőm, hogy végigjárjam azokat az utakat, amelyek elvezetnek a céljaimhoz, és hála az égnek mindig tükröt tartanak elém, hogy képes legyek ember maradni. A barátaim, akiktől mosolyokat, és biztatást kapok a terveim megvalósításához, és bíztatnak, hogy szárnyaljak tovább! A munkahelyem, és a kollégáim, mert soha nem engedik, hogy elhagyjam magam, és mindig szellemi frissességre, kreativitásra ösztönöznek. A természetgyógyászom, aki erőt, hitet, önismeretet tanít, és aki elindított a gyógyulás és a gyógyítás ösvényén. Az olvasóim, akik szeretik a könyvemet. Azok a barátok, akik a szeretik a zenémet, a zenekaraimat, és egy-egy szép pillanat, amire ma is gyermekként vagyok képes rácsodálkozni! És természetesen a csodálatos könyvek, a zenék, és a filmek és sorolhatnám még jó sokáig! J

BP. Akkor térjünk vissza a könyvedhez, és azon belül is a könyv szereplőihez, hiszen Ők maguk is tanítanak, és azért merem ezt mondani, mert azt érzem, hogy tőled függetlenül, mint írótól, önállóan is megállják a helyüket, önálló életet élnek. Te is így látod?

SF. Igazán örülök, hogy ezt mondod, mert amikor írtam a könyvet, akkor nagyon sokszor úgy éreztem, hogy nekem nincs is más dolgom, mint, hogy leírjam azt, amit ők cselekednek, mondanak. Mint egy krónikás.

BP. Akkor jól éreztem, csak azt nem tudom, hogy kivel kezdjem! J Legyen egy igazán különös és szerethető karakter, akinek a történetét itt mégis elég rövidre szabtad. Legyen Tik-Tak mester!

SF. Óóóó… Titkok, titkok, titkok! Az órásmestert úgy képzeld el, mint az utcátokban élő idős mesterembert, aki egyszer csak megjelenik, odaköltözik, megnyitja a maga kis üzletét. A gyerekek bejárnak hozzá, hallgatják a meséit, az emberek beviszik a javítanivalót, mindenkihez van egy jó szava, megbízhatóan, és megfizethetően dolgozik, sőt… tulajdonképpen olyanná válik az adott környéken, mint a falu bölcse, öregje, mert a hétköznapi javítani valók mellett, lelki, szellemi, erkölcsi segítséget és támogatást nyújt. Hogy honnan van hozzá ereje, ismerete, bölcsessége? Senki sem tudja. Nem lehet tudni, hogy honnan érkezett. Nem lehet tudni, hogy mit csinált ez előtt. Találgatások látnak napvilágot, történetek, mesék kelnek szárnya. Hihetetlen kalandok lengik körül, és persze mindegyik igaznak tűnik, hiszen egyiknek sem mond ellent, csupán megértően, kedvesen mosolyog a furcsa találgatások hallatán.
Tik-Tak mester azoknak a körébe tartozik, akik egyszerűen az életbe vetett szilárd hitüknek köszönhetően, rendelkeznek egyfajta hétköznapi varázstudománnyal. A mai divatos kifejezésekkel azt mondjuk rájuk, hogy szuggesztívek, karizmatikusak, pedig ezeknek az emberek az a hihetetlen csodájuk, hogy soha senkit nem akarnak megváltoztatni, és persze azt sem hagyják, hogy Őket megváltoztassák, pusztán választási lehetőséget kínálnak mindenkinek, aki a tanácsukat, segítségüket kéri. Az ugyanis fontos, hogy kéretlenül nem avatkoznak mások életébe.
Ha a könyvbeli eseményeket nézzük, akkor is ezt látjuk. Először csak menedéket nyújt a fiúknak a vihar elől. Azután olyan incidensek történnek a közvetlen szomszédságban, amelyek megszólaltatják benne a vészcsengőt. Éjszaka felgyullad a pék háza, és a vizsgálódások megmutatják, hogy felgyújtották azt, és a mester pontosan tudja, hogy ki volt a tettes, sőt, megjelenik egy minden lében kanál újságíró, aki többnyire hazug történetekkel szerzett hírnevet magának… szóval az események oda vezetnek, hogy a mester fellebbenti a fátylat jó néhány titokról. De mit olvashattunk eddig a pillanatig? Meleg, és barátságos otthonba vezeti a fiúkat. Mindenhol az órásmesterség csodálatos eszközeit láthatjuk, amelyek önmagukban is kellően felkeltik az érdeklődést, és mindemellett finom tea és sütemény illata lengi be a szobát. Csupa, csupa hétköznapi varázslat.
Én biztosan hiszem, hogy a legtöbbünk életében voltak és vannak olyan személyek, akik könnyedén megfeleltethetők az órásmester szerepének, az én gyerekkoromban, még bőven voltak ilyenek. Cipészek, akik megfoltozták a bőrfocit, persze a cipőt is, de nekünk, gyerekeknek akkor vált igazán csodálatossá, amikor ránk nézett a maszatos szemüvege fölött, és mosolyogva, cinkosan azt mondta: gyertek vissza délután, addigra kész! J
Tik-Tak mester „hétköznapi” szerepe tehát hamar összeállt. Következett, hogy megteremtsem körülötte az igazi misztikumot. Az, hogy valóban csak bele-bele pislanthatunk abba, hogy mire is lehet képes, csak tovább növeli a kíváncsiságot! Láthatjuk a tánc jelenetet, amikor a tolvaj koboldod megigézi. Aztán ott vannak a könyvek, amelyeket Martinnak ad, nem is beszélve a földalatti folyó terméről… szóval szépen lassan beigazolódik, hogy sokkal több, mint egy kedves öreg mesterember, végül kiderül, hogy a láthatatlan népek kamarásaként őrzi az időt befolyásolni képes órát!
Az utóbbi tényeknek egyébként még bőven lesz szerepük a következő részekben is, de nem akarok titkokat elárulni!

BP. Tehát a jól ismert módon lesznek visszautalások a korábbi időkre? Így kerekedik ki a róla ismert történet és világ?

SF. Valahogy úgy! J

Folytatása következik!

Balogh Péter