Délutáni beszélgetés a Csodák Könyvéről

Harmadik rész

BP. Az most már világos a számomra, hogy a könyvedben igazi csodákra bukkanhatunk, de mi a helyzet a háttérrel? Létezik Aranyvölgy, és, ha igen, akkor hol?

SF. Jaj! Féltem ettől a kérdéstől! Mármint, hogy előkerül. Te milyen válasszal lennél elégedett? Azzal, hogy létezik, vagy azzal, hogy nem létezik, hanem kitalált hely?

Bp. El tudom fogadni bármelyiket, de azért, ha fogadnom kellene rá, akkor azt mondanám, hogy létezik.

SF. Jók a megérzéseid! Játszol szerencsejátékot? Na, jó… Aranyvölgy létezik. Létezik és valami hihetetlenül fenséges hely. Van ott minden. Egymáshoz bújó házak, apró kertek, patak a földek végén, és egy réges-régi rejtélyes temető. Benne olyan üzenetek, táblák, amelyek egy egészen másik időről mesélnek, amikor az emberek még nem így beszéltek egymással. Olyan szavakat használtak, amelyek sokkal kifejezőbbek voltak, mint manapság. És vannak ott szellemek is, bizony. Jönnek, meglepnek, de azért nem ez a jellemző! Sokkal jellemzőbb az ott élők hétköznapi csodája. Mert ez a völgy most már sokadszorra éledt újjá a régiek nyomdokain. Annyira remélem, hogy nem fogja elsodorni az úgynevezett fejlődés!

BP. Akkor most kutathatjuk? Adsz valami támpontot, hogy merre kell keresni?

SF. És akkor mi marad a titokzatosságból? :) Nos, rendben. Legyen. Délen kell keresni. Délen, az egyik legszebb erdőnk mélyén, távol a zajos főúttól. Mész, mész a murvás kocsiúton, egyre csak befelé az erdőbe, és amikor azt hiszed, hogy itt már nem jöhet semmi, akkor jön egy olyan kaptató, ahol terepjáróval is nehéz felhajtani. Akkor már majdnem ott vagy, hiszen házak között visz az utad, de ez a néhány épület még nem a cél. Még néhány kilométer hátra van, de a kanyargós út végén, egy dombocska mögött megláthatod! Persze nem Aranyvölgynek hívják! Ennyit elárulhatok! :)

BP. Szóval jártál ott.

SF. Igen. Jártam ott is, sőt… De, azt hiszem, hogy ennyi támpont elegendő kell, hogy legyen a kutatásodhoz! :)

BP. Ha már a kutatást említed, neked milyen forrásaid voltak a könyv megírásához, mert az írók javarésze arról beszél, hogy az írást egyfajta kutatómunka előzi meg az adott témában?

SF. Mindig is vágytam arra, hogy én is ilyen író lehessek. Rátalálni egy igazán jó témára, elindulni, utána járni, rálelni egy addig ismeretlen szálra, és megkezdeni a felgombolyítását. A Csodák Könyve regények esetében erről nem volt szó. És bizony hálás is vagyok a jó sorsomnak, mert az élet tálcán kínálta elém a témát, és annak minden mozzanatát. Valóban itt élnek körülöttünk azok, akik segítséget nyújtottak a könyv megírásához, egyszerűen azzal, hogy vannak, hogy léteznek, hogy ragyogóak. A többi pedig egyfajta fantáziavilág, amit már az én képzeletem épített fel, és színezett ki, amennyire szükség volt rá.

BP. Értem, tehát a szálak egyfajta élet megélése alapján kezdtek kibontakozni?

SF. Így van. És mindemellett rengeteg, rengetek beszélgetés, és közös élmény.

BP. Muszáj megkérdeznem; a könyvben található kajákkal is ez a helyzet?

SF. Tudom, hogy miért kérdezed! Haha… Gastro fantasy. Hát igen, a főzés az egyik nagy hobbim, és hiszem, hogy a jó étel csodákra képes. A könyvben a mesék és a történet mellett az ételek csodáját, az ízek varázslatos világát is megtalálhatod. Egyébként az ételek a receptek alapján elkészíthetők, és tényleg fantasztikusan finomak. A legtöbbjük nagyon régi étel, igazi hamisítatlan családi receptek, de van köztük újabb keletű is. Ami pedig mindegyikre igaz, és a kérdésedre is választ ad, igen; megkóstoltam, sőt megfőztem már mindet! :) Számomra a főzés is egyfajta alkotás.

BP. Akkor ez a jellegzetesség folytatódik a további részekben is? Vagyis éhesen ne álljunk neki a könyvnek?

SF. Legalább is mindenképpen készíts oda magadnak valami finomságot! :)

BP. Az a vicces, ahogy itt beszélgetünk, te olyan természetes módon beszélsz mindenféle dolgokról, hogy neked még azt is elhinném, hogy van élet a Marson.

SF. Van élet a Marson! :)

BP. Értem, de a kérdésem arra irányul, hogy téged milyen legendák foglalkoztatnak? Mi az, ami kiemelkedően érdekel, mi az, ami komolyan megmozgatja a fantáziádat?

SF. Huh! Ezt nehéz lesz összeszedni, mert alapvetően vonzódok a misztikus, a történelmi, illetve a fantasy dolgokhoz. Nagyon szeretem az ilyen jellegű könyveket, filmeket, de még ezeknek a zenéjét is rendszeresen hallgatom és gyűjtöm. Anno az X akták, a Millennium, és a Twin Peaks sorozatok voltak a nagy favoritok. Hihetetlen volt, ahogy annyira másképp közelítettek a különleges témákhoz. Aztán mindenképpen meg kell említeni a Star Wars univerzumot, mert az abban készült alkotások mind egytől-egyig csodálatosak. És persze manapság is vannak ilyen különleges alkotások, sorozatok, amelyek kellőképpen megmozgatják az ember fantáziáját. Régebben rendszeresen olvastam az IPM magazint, és a Galaktikát, amelyek folyamatosan közölnek le hatalmas írásokat, novellákat. Mindenkinek tudom őket ajánlani. Aztán belépett az életembe a szerepjáték, majd Tolkien könyvei, és a lavina beindult. Imádok kutakodni a könyvesboltokban, sőt kimondottan szoktam „könyvesboltos” napokat, délutánokat összehozni, és akkor beszabadulok, és szimatolom a könyveket, mert valami hihetetlen elbűvölő illatuk van, és akkor egyszer csak beugrik egy könyv a kosaramba, mert tudod az úgy igaz, hogy nem az olvasó választja a könyvet, hanem éppen fordítva: a könyv találja meg az embert! Ha nem haragszol, én most nem választok ki ezek közül egy, kettőt!

BP. Amúgy te sok könyvet olvasol?

SF. Imádom a könyveket, és a szekrényem tele van hihetetlen példányokkal. A nagymamámnak volt egy igazi, régi, üvegajtós szekrénye, amit én örököltem, és most csordultig van a könyveimmel. Amikor kinyitom az ajtaját akkor olyan illat árad belőle, hogy azonnal valami antikváriumban érzem magam, ahol a legnagyobb kalandok rejtőznek a könyvek lapjain.

Folytatása következik!

Balogh Péter